Elköszönés az őszi labda telhetetlen királynőjétől

A bíbor évszakában egy olthatatlan szomjúságáról híres boszorkány uralkodott az őszi bálon a legfőbb úr. Ez nem csak egy közönséges összejövetel volt, hanem egy színpadi szett a kéj és a vágy cikizős meséjéhez. Ahogy az este kibontakozott, a főhősünk, az élvezetek ismerője, heves találkozásban találta magát ezzel a magával ragadó varázslóval.A bálterem rezonált a vágy mámorító ritmusával, mint az éjszaka hölgye, ellenállhatatlan bájával, az eksztázis hálójába húzta.Ereje hatható volt, vonzereje tagadhatatlan, és a köztük lévő szenvedély tapintható. Vágyaik tánca testi formát öltött, olyan tánc, mely csak akkor ért véget, mikor a hajnal első sugarai a látóhatárt kegyezték.Ez egy mese a tiltott gyümölcsről, a legédesebb nektárról, és a vágy múlékony természetéről.Mese, melytől többre vágyunk, mese, mely visszatérést ígér ehhez a bíborgolyóhoz, ahol a vágy királynője uralkodik a legfőbben.Ez egy vizuális regény, a kéj és a vágy meséje, melyet Akabur hozott el hozzátok.